Március 9-én jött ki itthon is a Mass Effect 3 nevű videojáték, amely sok szempontból minden idők legjobb játékmárkái közé sorolhatunk. Ha esetleg valaki nem tudná, miért tart a sor az utcáig a CD Galaxisban és mért van tele minden ezzel a játékkal, akkor álljon itt egy kis betekintés, vajon mivel másabb ez a játék, mint a többi?

A videojáték szó hallatán a legtöbb ember szórakoztató időpazarlásra gondol, amely főleg szociálisan elszigetelt kockák elfoglaltságát jelenti. Mára ez az állítás már csak azért sem állja meg a helyét, mert azok akik gyerekként/tinédzserként belebolondultak a videojátékokba, mára felnőtt, családos emberek és mégis képesek két pelenkacsere között leülni a képernyő elé nyomogatni valamit. Ráadásul ez a valami az évek folyamán egy olyan médiaplatformmá fejlődött, ami hosszú távon a szórakoztatóipar egyik legfontosabb szereplőjévé nőheti ki magát és erre a Mass Effect franchise a tökéletes példa.

Aki esetleg nem ismerné ez a BioWare és az EA közös szerelemgyereke, amit nevezzünk lövöldözős sci-fi szerepjátéknak. A lényege, hogy egy Commander Shepard nevű figura bőrébe bújunk, aki egy galaxist fenyegető esemény elkerüléséért küzd egy számtalan idegen faj - és köztük az emberek - által uralt Tejútrendszerben. Vagyis alapvetően egy klasszikus sci-fi történetről van szó megspékelve egy csomó akciódús lövöldözéssel. Felületesen így lehetne jellemezni, de ha valóban erről lenne szó, akkor ez a poszt nem születne most meg.

 

A Mass Effect különlegessége ugyanis az, hogy nem csak egy szimpla videojáték, ahol embervér mellett zöld meg kék űrlények vérét is onthatod, hanem egy olyan profi történet, amely túlmutat a játék klasszikus fogalmán. Ahhoz, hogy ez megfelelően alá tudjam támasztani érdemes részekre bontani mindazt, amiből a franchise áll:

 

 

Régóta elmúlt már az az időszak, amikor egy bajszos vízszerelő kalandozása jelentette egy játék történetét. Mára a játékstúdiók komoly munkát fektetnek a forgatókönyvekbe és a dialógusok írásába, egyre minőségibb, olykor már filmes írókat bevonva a játékiparba. Ott van példaként mondjuk a GTA sorozat, az LA Noir vagy akár a Final Fantasy franchise, amely egy egész estés animációs filmet is legyártott már. A Mass Effectnek pedig magasan ez a legerősebb pontja, a harmadik részhez már konkrétan 8 írott alkalmazott a cég. Ez meg is látszik a produktumon, mivel a fantasztikus történet, magával ragadó karakterek és a jól eltalált párbeszédek szinte egymagukban elviszik az egész játékot. Annyira igaz ez, hogy külön könyvek és képregények jelentek meg a Mass Effect univerzumával kapcsolatban. Ha már univerzum.

 

 

A másik erős pont, ami rendesen összefügg a nagyszerű írói munkával. Már az első, 2007-es játék olyan világot tárt elénk, amely a sci-fi műfajában is igen erősnek tekinthető. Ez később mindenféle folytatásokkal kiegészülve egy annyira komplex univerzummá fejlődött, amit mára együtt emlegetnek a Csillagok háborúja vagy a Star Trek világával. A különbség az, hogy én például egyiket se preferáltam igazán soha, pedig alapvetően érdekel a science fiction. Pont ezért nagyszerű a Mass Effect, mert a sokak számára kissé nevetséges vagy gyerekes idegen lények és civilizációk témáját képes abszolút komolyan venni és úgy tálalni, hogy az teljesen helyénvalónak hat. Minden egyes faj, bolygó, csillagrendszer okkal olyan amilyen és minden kapcsolódik mindenhez anélkül, hogy megkérdőjeleznénk mondjuk egy wukik lakta bolygó komolyságát.

 

 

Az a játék, amivel képes vagy órákat eltölteni pusztán olvasgatással, bizonyára nagyon tud valamit. Hiába a nyálcsorgató lövöldözős, űrutazós alap, az ember a Mass Effect világában szívesebben mászkál bolygóról bolygóra és elegyedik beszélgetésbe bármely elébe kerülő karakterrel. Jómagam is a töltöttem rengeteg időt mindenféle beszélgetéssel és tudtam meg újabb információkat a világról, amelyben a történet játszódik. A pluszt ráadásul az adja, hogy a párbeszédek nem lineárisak, te döntöd el merre menjen a párbeszéd. Lehetsz tökös vagy simulékony vagy próbálsz diplomatikus maradni. A legjobb, hogy ezek végül kihatással lesznek a cselekményre és a karakterekre akikkel kapcsolatba lépsz majd. Olyannyira, hogy ezek a döntések nagyban befolyásolják a fő történetszálat, vagyis többféle végkifejlete lehet a kalandodnak.

 

 

Kétségtelenül az egyik legzseniálisabb húzás a videojátékok történetében, hogy a Mass Effect 1-ben végigvitt mentésedet importálhatod a 2-be, majd a 3-ba. Ez működik a Dragon Age-ben és a Witcherben is, de a ME használta ki ezt a legjobban. A döntések, amiket az első játékban hoztál kihatással vannak a folytatásokra, vagyis ha meghal a társad, akkor a következőben már nem lesz ott. Ennél sokkal bonyolultabb példák is léteznek, de az már kicsit spoileres lenne. Legyen elég annyi, hogy a legkisebb döntésed is kihatással lesz a későbbi játékaidra, ami sokkal személyesebbé teszi az egész élményt. Fantasztikus azt látni, hogy egy korábbi először banálisnak tűnő döntésed végül hogyan lesz kihatással egy későbbi történetre. Ez az a pont, amit sem egy mozi, sem egy könyv nem tud neked nyújtani.

Itt jön az igazi lényeg. Ugyanis a Mass Effectet a fent említettekből kiindulva én nem sorolnám semmilyen művészeti ágba (igen, szerintem egy videojáték is lehet művészet). Ugyanis minden meg van benne, ami egy hollywoodi filmben: kerek történet, komoly morális kérdések, szerelem, karakterek, akció és tényleg minden ami egy több milliós film kelléke. Kivéve persze a hús vér szereplőket. Viszont amit a film nem tud, azt a Mass Effect tudja: miért ne én döntsem el kibe lesz szerelmes a főhős? miért ne én dönteném el kiket szeretnék magammal vinni a végső csatába?

 

Csak a Mass Effect 3-ban 90 percnyi cut scene vagyis átvezető videó van. Utána pedig én magam vagyok a történet része és befolyásolom ezt. Vagyis a fejlesztők profi írókat alkalmaznak, hogy aztán ugyanazt a sztorit számtalan variánssá fejlesszék és engedjék az immáron aktivvá váló nézőt, hogy maga alakítsa ki a saját történetét. Ebben segít az akár három játékon át ívelő karakterfejlődésed és annak következményei.

 

 

Szintén létező tendencia, hogy egyre ismertebb színészek és zenészek vállalnak munkát videójátékokban. A Mass Effect esetében például a zenei aláfestésért az a Clint Mansell felel, aki többek között a Rekviem egy álomért, a Pí, a Fekete Hattyú vagy a Pankátor nagy sikerű mozifilmek zenéiért is felelős. A szereplők szinkronhangjait pedig olyan neves színészek kölcsönözték, mint a magasan a legjobb karaktert, az Illusive Mant elképesztő teljesítménnyel megszólaltató Martin Sheen, vagy Tricia Helfer, Seth Green, Adam Baldwin sőt, még Freddie Prinze Jr. is, akinek lehet rögtön ezzel kellett volna kezdenie a pályafutását. Valódi érzelmek jelennek meg egy videójátékban és a profi szinkron szinte hús-vér karakterré teszi azokat a szereplőket is, akiknek még a játékban sincs húsuk.

 

 

A zseniális az egészben - amiért ez nem CSAK egy videojáték - hogy az alkotás megállja a helyét önálló könyvformátumban, képregényben vagy iPad applikációban úgy, hogy tökéletesen simul a mindent átívelő kánonba. Ha tetszik a játék, akkor a könyvek is tetszeni fognak, ahogy a képregények is és ahogy az iPad játékok is kapcsolódnak a ME világához anélkül, hogy csak a fejőstehén állandó kizsigereléséről lenne szó. Tudom, hogy mondjuk a Star Warsból is van már tényleg minden és a Trónok harcából is készült képregény meg egy borzasztó videojáték. De itt pont az a lényeg, hogy egy egyoldalú művészeti platform velejét képező dologból készült sok egyéb alkotás, addig a ME-nél a minden művészeti ágat magába olvasztó videojáték műfajból fejlődött ki sok kis egyéb történet, ami elmesélhető sokféle módon. Ez az amire eddig senki sem volt képes hiba nélkül. Végül a Mass Effect sem, mivel pár hete jött ki a negyedik könyv egy új írótól, aki elkövette azt a hibát, hogy nem vette figyelembe az öt éve építkező univerzum sajátosságait. Ellenben mondjuk George Lucasszal, az EA azonnal visszarendelte a könyveket, nem hagyva megbolygatva az ügyesen felépített multimédiás világukat.

 

Maga a Mass Effect persze megállja a helyét puszta lövöldözős űrharccal is, de akik így tekintenek rá, bizony lemaradnak egy új művészeti formátum hatalomra töréséről. Ugyanis ha minden játék ilyen lenne, akkor bizony kezdhetne nagy szarban lenni mondjuk a moziipar. Hiszen itt van munka a vágónak, a grafikusnak, az írónak, a zeneszerzőnek, a színésznek, a rendezőnek, a producernek, a hangmérnöknek és tényleg mindenkinek, akinek munkája valamiféleképpen kapcsolódik a művészetekhez. Nem hiába vette már meg a filmesítési jogokat egy filmstúdió és készül anime is a franchise-ból jól lehet, ezek már nem biztos, hogy alkalmazkodni fognak a történet folyamatosságához és inkább különálló univerzumként kapcsolódnak a Mass Effecthez.

 

Mindenesetre tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek a Mass Effectet. Én egyáltalán nem vagyok hardcore gamer, legtöbb easy-n játszom mindent, kizárólag a történetre fókuszálva, de itt még én is örömmel nyomtam hardcore fokozaton. Aki csak néha ül le játszani vagy ódzkodik minden hasonlótól, annak is érdemes próbát tenni vele, mert sokkal többet kap mint puszta akciótömkeleget. Sőt, bizton állíthatom, ha kivennénk a Mass Effectből magát a játékot, akkor tényleg többen is kezdhetnék észrevenni, a konvencionális szórakoztatás ideje lejárt, a néző többé nem passzív szereplője a történéseknek.