Várható volt, hogy a sűrűsödő dohányzás tiltó intézkedések egyszer utolérik Európát hazánkban is. Füstmentes aluljárók, dohányozni tilos BKV megállók most pedig az utolsó lépés következik. Vesszen a beltéri dohányzás!

Bevallom dohányzom. Mindenképpen szerettem volna ezzel kezdeni, mivel álszent dolog lenne eme adalék nélkül osztani az észt. Nagyjából gimi második óta füstölök, hol többet, hol kevesebbet. Azok közé tartozom, akiknek nincs cigibioritmusuk, vagyis előfordul, hogy egész nap csak 2-3 cigit szívok el, de olyan is van, hogy egy szombat este alatt elmegy egy dobozzal.

Itt lép képbe a Fidesz mostani törvénytervezete. Ha a Parlament elfogadja, akkor tilos lesz nem sokára minden étteremben, kocsmában, kávézóban rágyújtani, a közintézményekben pedig még szabad téren sem jelölhetnek ki dohányzó helyet. Az ország intoleráns, anti-dohányos része ujjong és boldog, miközben inkább a fejüket kellene a falba verni.

Létezik egy fegyver, amivel a legvitaképtelenebb anti-dohányos is adu ászként használ.

"Attól még, hogy ő szívja, nekem miért kell? Én sem fingok az orra alá!"

Való igaz, ezzel nehéz vitába szállni. Én persze még is megpróbálom. Nagyon helyesen döntöttek arról, hogy ne lehessen aluljárókban, megállókban cigizni. Legyünk tekintettel másokra. Tiszta sor. Azt is teljesen meg tudom érteni, hogy sokakat zavar a cigifüst, csípi a szemüket és érzik, hogy a rák ollócskái mardossák tüdejüket. Viszont betiltani a dohányzást az olyan helyeken, ahol a füstölés évszázados szokás bizony meglehetősen nonszensz és irtó gyenge érv az, hogy külföldön sem tette tönkre a vendéglátást.

Megvallom, hogy szarok bele a vendéglátósok bevétel kiesésébe. Nem az én dolgom. Viszont sokan voltunk nyugaton már, ahol tapasztaltuk ezt a tendenciát. A dohányosok kiszorulnak a bejárat elé, a legócskább kocsmák teraszrésznek kikiáltott lomtalanítással operálnak. Megszűnik a cigi+kávé, sör+kávé, kaja utáni cigi fogalma, legalábbis a velük eddig együtt járó komfortérzet.

A nem dohányzók 90%-a abszolút a zéró tolerancia híve. Önző módon kizárólag saját magukra gondolva bólogatnak, mint a birkák, minden füstölést korlátoló szabályozásra, ezzel védve szűzhó tisztaságú tüdejüket. Egyáltalán nem gondolnak arra, hogy pusztán azzal, hogy valaki pesti lakos olyan, mintha napi fél doboz cigit elszívna. Persze érthető, hogy valakinek zavarja a szemét a füst, utálja a bagó szagot a ruháján és idegesíti az a töménytelen csikkmennyiség mindenhol. Na meg a passzív dohányzás. Viszont konszenzusra, valamiféle köztes megoldásra egyikük sem képes köszönhetően a dohányosok kereszteshadjáratnak tűnő meghurcolásának, amit minden tiszta tüdejű szent és sérthetetlen feladatnak tekint. Pedig gondoljunk csak bele.

Olyan nehéz dohányzó és nem dohányzó helységeket nyitni? Persze Magyarországon vagyunk, ahol a két rész nagyjából egymás mellett található vagyis túl sok értelme így nincs. Na de miért ne lehetne olyan vendéglátóipari egységeket létrehozni, amelyek vagy dohányzóak vagy nem dohányzóak. Aki nem akarja a füstöt az megy a nem dohányzóba, aki meg beleakar dögölni a legálisan vásárolható lassú halálba az meg had füstölhessen kénye-kedve szerint. Ugyanez az ott dolgozóknál, aki nem akar munkaideje alatt passzív dohányossá válni, az menjen a másik helyre dolgozni. Ja, de van egy probléma, amely hazánk hungarikumának számít. Az irigység. Ugyanis ha a szomszéd kocsma dohányzó, az enyém nem, akkor hozzám rohadtul senki nem fog bejönni és tönkremegyek. Akkor ne cigizzenek sehol! Tapsvihar, ováció, szeretünk magyar hon.

A csikkrengeteg valóban gusztustalan és csúnya látvány, ahogy a Blaha Lujza téri villamos megálló is, mondjuk délután négykor. Sok a suttyó bagós aki elpöccinti a csikket (bevallom esetenként nálam is előfordul), de az miért nem jut senki eszébe, hogy erre itthon létezik egy Közterület Fenntartó Felügyelet, akiknek a mi adónkból kéne ezt azonnal felszedni, kidobni, megtisztítani? Mert amennyire hányingerkeltő a csikkhalmaz, annyira vagyok rosszul a szemétdombtól, ami a megállóink nagy részét jellemzi. Csak ehhez igényesség kellene és füst híján ez senkinek sem csípi a szemét.

Munkahelyi dohányzás pedig a másik probléma. Nagyon sokan vagyunk, akiknek az egy szál cigivel eltöltött 10 perc jelenti a pihenőidőt. Egy kis félrevonulást, pletykázást, munkatársi sokaságtól való elkülönülést. Eddig is voltak olyan munkahelyek, ahol ferde szemmel nézték ezeket a 10 perceket, de ennyi hivatalosan is kijár minden dolgozónak. Most elérik azt, hogy a kijelölt terület utcára tolásával megrövidítik a szünetet, idegessé teszik a dolgozót, amitől romlik a munkamorál, a hangulat, ideges a főnök.

Ilyenkor szokás a másik ultimate szent duma benyögése. Valahogyan le kell szoktatni az embereket. Aki ezt valóban komoly érvnek tekinti, kurva sürgősen operáltassa ki az agyát és kösse magát a tévéjéhez. Röhejes ez az indok. Főleg azért, mert amikor valaki ezzel előhozakodik, akkor rögtön jön a dohányos reakció, hogy akkor miért nem tiltják be teljesen? Erre szokás hüledezve észbe kapni, de egy dohányossal nem találkoztam még aki ezt felhozta volna. Én azt mondom tiltsák be a dohányzást! Ha valóban szeretné az állam, hogy ne tegyük tönkre magunkat, 20 évvel tovább tudjunk neki adót fizetni akkor mondjon le a dohánytermékek utáni zsíros adóról és tiltsa be az egészet a francba. Megszűnne minden probléma és valószínűleg én sem dohányoznék többé.

Ugyanis attól, hogy korlátoznak, rákos szerveket rakatnak a dobozokra, megbüntetnek, kibasznak minket akár a téli fagyba, kurvára nem fognak emberek tömegei leszokni. Valóban lesznek olyanok, akik engedve a nyomásnak leteszik a csikket, de a többségnél csak azt érik el, hogy szarul érezze magát. A nem dohányzó ugye hajlamos teljesen hülyének nézni azt aki cigizik, mert hát káros az a cucc és miért gyilkolod magad vele? Itt ismét a nemzet bölcse szól belőlük - gondolják - pedig mindannyian tudjuk akik rágyújtunk, hogy ebben nem C-vitamin van. Képzeljétek el tisztában vagyunk vele, csak ha még lelkileg is őrlődnénk miatta, akkor tutira megdöglünk bőven nyugdíjazás előtt. Így is megfogunk valószínűleg, csak addig szeretnénk kiélvezni a létünket. Ez a sok elijesztés, megfélemlítés pedig pont ezt a szorongást fogja felerősíteni a dohányosokban. Szar embernek fogjuk magunkat érezni, mert dohányzunk és bűntudattal gyújtunk majd rá mindig. Megszégyenülve fogunk kint pöfékelni a kocsma előtt többi sorstársunkkal, ameddig te bent rohadsz egyedül az asztalnál a melegben, mi meg közben talán egy jó kis megfázást is elkapunk. Mikor jönnek már rá végre, hogy ha az ember szeret valamit, akkor nem fogja csak azért abbahagyni, mert mások, vadidegenek vagy kormány ezt kéri tőle. Az embernek magának kell éreznie mikor kell leszokni. Ahogy az alkoholról, drogokról, kávéról, nassolásról, adrenalinlöketekről, energia italokról és voltaképpen bármiről ami fizikai vagy mentális függőséget okoz. Ez megint csak egy félmegoldás, amiben kurva jók vagyunk.

Most pedig megyek főzök egy kávét, elszívok hozzá egy cigit. Nem törődök azzal, hogy minden szál előtt beleégetik az agyamba, hogy "MEGFOGSZ HALNI BAZMEG". Egyszerűen szeretek - még - dohányozni és jól esik nekem a pöfékelés egy forró kávéhoz, egy jó hideg sörhöz, a kiadós kajálás vagy vad szeretkezés után. Ez van. Nem miattatok fogunk leszokni, maximum csak szarabbul érezzük magunkat.