A videojátékok alapján készült mozifilmek jó ideje a kritikusok kedvenc köpőcsészéi. Pedig Hollywood szinte az összes nagysikerű játékot adaptálta már, de mindegyik bukásra ítéltetett. Így járt ezzel a verekedős játékok eddigi koronázatlan királya, a Tekken is.

Ugyan a Mortal Kombat két részt is megélt, de az első viszonylagos sikerét a második bődületes nagy bukása követte. A Street Fighter mozi még ennyit sem ért el, financiális sikerén kívül csak Jean-Claude Van Damme pörgőrúgási képességét tudta felmutatni.

Persze feltehetnénk a kérdést, hogy minek is ide komoly forgatókönyv és profi színészek, miközben csak egy agyatlan, egymást püfölős agymenés filmes verziójáról van szó? A probléma pont ennek a kérdésnek a hiányában keresendő. És ezt tökéletesen le lehet vezetni a kizárólag DVD-n megjelent Tekken filmen.

Mivel a készítők halál komolyan vették magukat és az alapanyagot. Adva van egy utópisztikus Föld, ahol a hatalmat különböző mammutvállalatok gyakorolják. És, mert az óriáscégek ugye gonoszak, ezért az emberiség nyomorban él, ahol egyedül a ‘Vasököl’ viadal nyújthat csak valami reményt.

Pont erre a reményre van szüksége Jinnek, akinek szeme láttára robbantják fel meglehetősen fiatalnak kinéző édesanyját. Bosszúból elindul a ‘Vasököl’ selejtezőjén és persze abszolválja az akadályt. A történet többi részének kitalálásához sincs szükség diplomára. Bejut a versenyre, ahol az összes verekedős film kliséjével találkozik, hogy aztán a ’90-es években látott megállított képpel végződjön a mozi.

A történettel igen sok probléma van. Nem is az unalomig ismert egysíkúság és a velejáró kikövetkeztethetőség, hanem hogy ezt még mindig újdonságként nyomnák le a torkunkon. Pedig mindenki előre tudja, hogy a nagydumás toborzóember a főszereplő legjobb spanja lesz és majd meghal , a csípős nyelvű szuper szexi lánnyal affér lesz és a főgonosz, még gonoszabb gyereke egyszer apjára támad. Emellett borzasztó logikai hibák is tarkítják a filmet, amelyek a végefelé már botrányos méreteket öltenek.

Másik probléma a franchise-hoz köthető. Alap követelmény egy ilyen filmnél, hogy minél több karaktert szerepeltessen a játékból, hogy így az ősrégi rajongót is meggyőzze, hogy nem volt kár fákat kivágni csak azért, hogy legyen mire nyomtatni a jegyeket ehhez a filmhez. Egy ideig úgy is tűnik, hogy ez sikerül, egészen addig míg a valódi Tekken harchoz el nem érünk.

Jin karaktere meglepően jó lett, és ez Heihachira is elmondható, még akkor is ha ez a haj elő emberen eszméletlenül bugyutának hat. Kazuya már más tészta, őt sikerült total félreértelmezniük. Nem elég, hogy az örökké ördögi Heihachi itt egy szimpatikus (!) karakter, na de hogy Kazuya játsza a gonosz, megalomán seggfejt, az kicsit furcsa. Arról az elbaszott körszakállról nem is beszélve!

Ugyanis legendás körszakálla Law-nak volt, aki ugye a filmben is szerepel, de inkább hasonlít egy random kínai harcosra, mint Bruce Lee utódjára. Itt már is előjött egy fő gond. Ki a halál választotta ki azt a pár karaktert a játékból, akik a filmbe is kellenek?!

A verekedés bántóan kiszámítható, a fegyveres jelenet pedig végleg elveszi a játék lényegét. A színészi játék megbocsátható, hisz’ itt inkább harcművészekről beszélünk. Azonban itt nem mehetek el szó nélkül a Magyar szinkron mellett.

Ilyen amatőr, hanyag szart nagyon rég tapasztaltam már. Oké, hogy lelketlen a színészek hangja, na de könyörgöm:

HOGY A VIHARBA MEHET LE GYÁRTÁSBA EGY OLYAN MUNKA AHOL A SZÍNÉSZEK A SAJÁT NEVEIKET NEM TUDJÁK RENDESEN?!

Például Kazuyából, a végére Kayuza lesz, de nem is egyszer. Paul Fjúúrit később Furinak mondja ugyanaz a színész, nem beszélve a nagy spanyolosan beharangozott Miguel Roháról, akit később szimplán csak Rojának hívnak?! Értem én, hogy DVD-re készült, erősen B-kategóriás film, na de azért ilyen hanyagságot még a hazai szinkronstúdióktól se várnánk.

Összegzésként kicsit meg kell védenem a filmet. Nem mondhatjuk, hogy nem próbálkoztak a készítők. Egy-egy rúgás vagy ütés jól ismert mozzanatokat idézett bennünk a játékból, bizonyos karakterek meglehetősen élethűre sikerültek. Viszont nem mehetünk el szó nélkül a velőt rázóan gyenge forgatókönyv és dialógusok mellett, aminek - az alacsony költségvetést nem figyelembe véve – köszönhetően az egész nem több, mint egy bántóan átlagos verekedős film a kilencvenes évekből, 2000-es technikával elkészítve. Kár érte.