Világ életemben szerettem az animéket, de soha nem tartottam magam hardcore fanatikusnak. A klasszikus alapműveket mindig végignéztem (ne kérdezzétek miért, de ebben egyedül a Neon Genesis a kivétel) és néha bele-bele kóstoltam kevésbé ismert művekbe is. Ízlésem ettől függetlenül mindig is a kevésbé tradicionálisan japán produktumok elégítették ki, mint a Cowboy Bebop, Hellsing vagy a TriGun.
Mindig is rajongtam a disztópiákért, poszt-apokaliptikus világokért vagy egyszerűen csak a jövő világának bemutatásáért, ami nem melegítőfölsős gyógyegerek űrhajós kalandjaiban merültek ki. Ezért örültem, hogy teljesen véletlenül rátaláltam a Desert Punk elnevezésű sorozatra, ami már címében is kellően megfogott.
Az egész szériát pár sorban el lehetne intézni azzal, hogy a TriGun komolytalan kistestvére. Adva van a Föld, ahol valamilyen oknál fogva mindenhol csak sivatag van, és ezen a helyen próbál a mi sivatagi punkunk érvényesülni, mint hivatásos zsoldos. A 24 részes történet nagyjából e körül forog és hiába a széria végére kreált katarzis, nem is emelkedik túl magán az egész. Szó sincs róla, hogy rossz lenne vagy unalmas, de történet szempontjából teljesen irreveláns az egész, pedig az alkotók által kreált világ igenis nyújt ehhez potenciált. De akkor még is mi ez?
Egy egyszerű sivatagi show. Punk egy végtelenül tapintatlan, az empátiát hírből sem ismerő, pénzéhes szarházi hülyegyerek, aki nem tisztel semmit és senkit. Ráadásul megrögzött mellmániás, ami kb. a sorozat állandó témája. Teljesen komolyan vehetetlen maga a sorozat, mivel az egész a fekete humorra és erősen szexuális poénokra épít, ami sokszor már két lábbal lépi át a hentai határát.
Ettől függetlenül valóban szórakoztató egy igazi anti-hős életét követni, akihez rengeteg vicces mellékszereplőt és rövidecske sztorit írtak, csak hát az egész elmenne egy amolyan Family Guy szerű szerializált blődliségnek, aminek nincs szüksége epizódonkénti kontinuaitásra. Ezt megsínyli a záró fejezet is, ami az egyik legrosszabb anime finálé eddig tapasztalataim szerint. Állítólag a sorozat alapjául szolgáló manga vége teljesen eltér az animéjétől, de angol fordítás híján ezt nem tudtam lecsekkolni, pedig szerettem volna.
Az animáció nem egy nagy szám, de nem is csúnya, a zenék egész jók, jazz-es, kémfilmes feelingje van, de azért simán befért volna ide valami igazi punk zene, ha már így hívják főhősünket. Mindenképp pozitívum, hogy magamon is meglepődve angol szinkronnal néztem, ami elképesztően jó lett, talán még azt is mondanám, hogy azon ritka példa, amikor jobb, mint az eredeti.
Összességben a Desert Punk egyáltalán nem rossz anime, de távol áll a kiemelkedőtől. A főhős kétségkívül párját ritkítja a műfajon belül, a poénok mindig ülnek, akkor is ha sokszor a sztori komolyságának rovására megy. Sajnos nem túl erős a történet, de a világot nagyon érdekesre alkották benne. Meg volt a potenciál a Desert Punkban, hogy ha nem is TriGun-hoz hasonló, de azért egy erős animévé váljon, de ez nem sikerült neki. Lehet nem is akarták és igazából ez sem nagy baj, mert aki csak kikapcsolódni akar vagy - mint én - lefekvés előtt megnézni valamit, akkor szenvedni nem fog tőle, de nem is fogja emlegetni két héttel később.
