2012 minden bizonnyal a szuperhősök éve lesz. Ekkorra készül el ugyanis a sokak által filmtörténeti értékűnek aposztrofált Avengers mozi. Az Avengers a Marvel Comics egyik zászlóshajója, amely egy olyan szuperhős csapatról szól, amelynek tagjai külön-külön is kultikus figurái a képregény univerzumnak.
Sokakban - főleg az elkötelezett Marvel hívőkben - megütközést keltett, amikor a Disney 4 és fél milliárd dollárért (!!!) felvásárolta a világ egyik legnagyobb képregénykiadóját, ezzel jogot szerezve minden Marvel kreálmány filmesítési jogára (kivétel a már korábban a Sonynak eladott Pókember és a FOX-hoz tartozó X-Men). Az üzlet nyélbeütése után persze azonnal megkezdődött a pánik, hogy a tündéri lánymesékben és elképesztően ostoba tv-sorozatokban utazó cég vajon még is mit fog művelni sokak gyerekkori kedvenceivel. Két évvel az adásvétel után - igaz óvatosan - kijelenthetjük, hogy nem is történhetett volna jobb dolog a képregényóriással.
Először persze még borúsnak látszódott a dolog, mivel az első kifejezetten Disney gyártmányú Marvel mozgókép a Super Hero Squad Show nevű animációs sorozat volt, amely kifejezetten pépesített verziója a közismert karaktereknek. A főleg 4-8 éves kölyköknek szánt mese igazi gyerekhülyítő produkció, ahol igazából a Marvel, mint termék értékesítésén van a hangsúly, hogy aztán a Hasbróval karöltve húzhassanak le súlyos pénzeket az akciófigurákért.
Mielőtt tömeges öngyilkosságba kezdtek volna a képregényfanatikusok kedvenceik meggyalázása miatt, jött a hír a készülő Avengers rajzfilmsorozatról, amely már egy sokkal komolyabb produkciót vetített előre. A szkeptikus tömeg persze aggódva figyelte a fejleményeket, amire a Marvel ügyes módon, pillanatok alatt rácáfolt. A premier előtt 20 darab 5 perces úgynevezett mikroepizódokat készített bevezetve a teljesen laikus nézőket az Avengers világába.
A rajongók pedig lassan kezdtek hinni abban, hogy a tragikus '99-es Avengers: United They Stand összvissz egy évadot megélt rémsége után végre méltó adaptációt kap a franchise.
Persze a Disney sem perkált ki akármiért súlyos dollármilliárdokat. Itt jön képbe a fent említett Avengers mozi. A legutóbbi Hulk film volt az első, majd utána a Vasember volt a második lépést azon az úton, hogy filmtörténelemben először létrejöjjön az úgynevezett crossover, méghozzá saját univerzumon belül. Crossover például a különböző versus produkciók, mint Jason vs. Freddy, King Kong vs. Godzilla vagy az Aliens vs. Predator. Itt két különböző fikcionális világból való karakter(ek) találkoznak egy közös alkotásban összemosva világukat, ezzel egy sajátot teremtve. Viszont olyat, hogy több különböző produkció mozogjon ugyanabban a kitalált univerzumban, majd egy közös sztoriban szerepeljenek eddig csak tévésorozatokban (CSI) és rajzfilmekben (Bolondos Dallamok) volt látható. Emiatt is mondható grandiózusnak a Marvel terve, hogy a több, egymáshoz kapcsolódó szuperprodukcióval (Hulk, Vasember, Amerika Kapitány, Thor) készítse elő a terepet végül minden idők legmonumentálisabb mozijára, ahol ezek a karakterek egy csapatot, vagyis az Avengerst alkotják (a képregény magyar fordításában Bosszúálló Angyalok).
Ennek a folyamatnak az előfutára az Avengers: Earth's Mightiest Heroes, ami - mint most rávilágítottam - azért nem véletlenül nem a Fantasztikus Négyesről vagy a Szellemlovasról szól.
A nemrég befejeződött első évad dióhéjban a csapat megalakulásáról, összekovácsolódásáról és a főbb ellenségek első megjelenéséről szólt. Mivel az Avengers egy meglehetősen sok tagból álló, külön történettel rendelkező karakterek szupergruppja, meglehetősen nagy fába vágták a fejszéjüket a készítők. Abból a fából pedig olyan bútort faragtak, amely nagy értékkel bír majd az utókornak. Eltekintve a sorozat abszolút gyenge pontjának tekinthető nyitózenéjétől.
A készítők nagyon ügyeltek a sorozat hitelességére. A karaktereken nagyon kevés, vagy semmilyen változtatással éltek, a történetek szinte egytől egyik megtörtént képregény sztorik adaptációi. Egyszerűen képtelenség nem észrevenni, hogy a számtalan fércművel megalázott Marvel-univerzumot most végre olyan mozgóképen láthatjuk, ami kifejezetten igyekszik kiszolgálni a fanatikus rajongók kényes ízlését. Persze a Disney továbbra sem ostoba, a főhősök inkább hasonlítanak mozis alteregójukra, mint eredeti képregényvalójukra, de ez abszolút megbocsátható lépés.
Az animáció - ha nem is forradalmi - meglehetősen pofás. Klasszikus Cartoon Network, esti szuperhősös rajzolás (X-Men: Evolution, Ben10, Justice League) egy kicsit feltuningolva a kornak megfelelően. A szereplők külseje igazodik az eredetihez, az akció nem egyszer eléri a szép magyarsággal leírható MEGA EPICNESS fogalmát. A szinkronhangok a helyükön vannak és ami a legfontosabb és mindenképp kiemelendő:
Ugyanannyira szórakoztató felnőtteknek, mint a gyerekeknek.
Ez pedig kulcsfontosságú egy olyan műfaj adaptációjában, amelynek olvasói már régóta nem gyerekek, hanem kölyökkorukhoz ragaszkodó felnőttek. Persze nem fröcsögő vérről és erőszakról van szó, hanem olyan párbeszédekről, morális kérdésekről és történetről amely nem próbál meg lealacsonyodni a kicsikhez, valami blődli tini hülyeséggel, de nem is vadul be Hulk egy-egy dührohamánál. A Disneytől ez több, mint kellemes meglepetés.
Ugyanis nagy szükség van egy ilyen sorozatra, főleg itthon. Amíg az USÁ-ban Amerika Kapitány legalább akkora nemzeti ikon, mint Michael Jordan, addig itthon egy szűk rétegen kívül csak annyit tudnak róla, amennyi a 3000 ft-os Pull and Bear-es pólón látszik. Így nehezen marketingelhető egy olyan produkció, amelyben olyan kevésbé ismert karakterek is helyet kapnak, mint Hawkeye, Wasp vagy Ant-Man. Itthon ugyanis nincs meg az a képregény kultúra, amely ezeknek a hősöknek kellő ismertséget hozna. Itt jön képbe az X-Men példája.
Jómagam - kimaradva a '90-es évek képregény őrületéből - kora tinédzserként ismertem meg az első Marvel produkciót, az itthon máig sokat emlegetett (és a Viasat6-on újra futó) X-Men: Evolution rajzfilmmel. A mutánsok világát újragondoló, könnyebben fogyasztható animáció meglehetősen radikális eltérést mutatott az eredeti nyersanyaghoz, még is kivívta mind a rajongók, mind a laikusok szimpátiáját és sokunkban további érdeklődést generált más X-Men termékek felé. Így kezdtem el különböző X-képregények keresésébe, olvasásába, hogy aztán teljes beszippantson a világuk és megismerjem a többi érdekes és izgalmas karaktert is. Állítom, hogy itthon az X-Men filmek sikeréhez igenis nagyban hozzájárult az a közeg, akik ezen a rajzfilmen (is) nevelkedtek és a moziba már úgy mentek, hogy tisztában voltak nagyjából a karakterekkel és rajzfilmes kedvencük mozis feltűnése láttán elmosolyodva konstatálták, hogy persze, vágom ezt a palit, akinek tűhegyes karmok jönnek ki az ökléből. Más kérdés, hogy ezek a filmek inkább voltak jól tejelő vállalkozások, mint próbálkozás egy kultusz filmes megteremtésére.
Így, ha itthon is adni kezdik az Avengers rajzfilmet, kialakulhat egy közeg, amely már úgy megy a moziba, hogy nem kilométeres kérdőjellel a fejük fölött fog rácsodálkozni arra, hogy ugyan mi a franc az a Bosszúálló Angyalok és mi ez a kurva nagy felhajtás körülötte. Ha a többi fent említett film is olyan siker lesz, mint a Vasember és a nagy Avengers film valóban akkora durranás lesz, mint aminek ígérkezik (parádés szereposztás, több filmen alapuló összefüggő sztori, a kultikus Joss Whedon első nagyjátékfilmes rendezésében), akkor kijelenthetjük, hogy új legenda született és a szuperhős műfaj hallatán végre nem legyint lemondóan minden sznob filmkritikus és talán akadni fog egy-két olyan néző, aki annyira megéhezik a töménytelen grandiózusság láttán, hogy csillapíthatatlan éhségét végül a képregényekhez fordulva elégíti ki fellendítve ezzel a sajnos haldokló képregényipart.
