Sokszor szóba kerül, hogy a kilencvenes évek meglehetősen alacsony "menőségi skálán" mozgott. Gagyi akciófilmek, nyálas fiú zenekarok, a rock and roll mélyrepülése és még sorolhatnánk. Azonban vannak olyan dolgok, amelyeket sokan visszasírnak abból a korból. Nem, most kivételesen nem gyerekkorunk rajzfilmőrületéről lesz szó, hanem kosárlabdáról. Pontosabban a sportág rocksztár státuszú uráról, Dennis Rodmanről.

Vagyunk jó páran a '80-as évek végén született generációból, aki még emlékszik a nagy kosárlabdás kártya mániára általános iskolából. Legtöbbünk addig csak a híradóból és egy-két meccsközvetítésből értesülhetett arról mi folyik a tengerentúlon NBA néven, de ettől még rohantunk ki órák után a folyosóra, hogy a szomszédos osztályból elcserélhessük a megunt 3D-s Karl Melone kártyánkat egy Houston-os Charles Barkley-ra.

Bevallom, nem voltam soha egy nagy kosár fanatikus, de az NBA mindig is felkeltette az érdeklődésemet. Ebben bizonyára közrejátszott a csodálkozás, hogy kelet-európaiként feketéket maximum filmekben láttam, akkor is csak ritkán. Az NBA-ben viszont nem is akármilyenek mozogtak! Két méter magas, kitetovált, extravagáns izomkolosszusok, akik csak úgy szállnak a levegőben, hogy aztán teljes erőből szakítsák le a gyűrűt egy elementáris zsákolás képében. Mindannyiuk közül kitűnt valaki, aki máig a sportág legmegosztóbb karaktere, akinek volt olyan korszaka, hogy nagyobb hírverést kapott, mint az isteni Air Jordan.

Pankráción és over-the-top akciófilmeken csüngő gyerekként, a színes hajú, piercinges, agyon tetovált Dennis Rodman maga volt a megtestesült szuperhős, rocksztár és kosárzseni. Emlékszem már általánosban olyan pletykák voltak róla, hogy:

"Hallottad, állítólag a farkára húzta a jeggyűrűjét" meg "Feleségül vette Madonnát" és ehhez hasonlók.

Rodmannek meglehetősen hányattatott gyerekkora volt, apja otthagyta 3 évesen, hogy utána még 27 gyereket csináljon 4 különböző nőtől. Két nővérével és anyjával élt nagy szegénységben. Édesanyja kevés figyelmet szentelt neki, meglehetősen visszahúzódó kölyök volt, aki sokáig semmi érdeklődést nem tanúsított a lányok iránt, ezért az is megfordult a fejében, hogy homoszexuális és aztán húszévesen elveszítse a szüzességét egy kurvával.

Első igazán szociális élménye egy texasi farmer családhoz kötötte, ahol összebarátkozott a família hasonlóan introvertált kölykével. A barátság annyira szoros lett, hogy az elsőre nagyot csodálkozó konzervatív fehér család (170 centis gyermekük hazaállít egy két méter magas fekete sráccal, hogy akkor most ő itt alszik) lett Rodman második otthona. A farmon volt idő, hogy együtt ügyködött a családtagokkal, tehenet fejt, földet művelt, istállót takarított és a többi.

Közben beindult a kezdetben elvetélt ötletnek tartott kosárkarrierje. Testvérei bevallása szerint Rodman-t semmi más nem érdekelte a flipper gépeken és a kosárlabdán kívül. Sokszor az edzőteremben éjszakázott és portás állást vállalt egy nyári kosártáborban csak, hogy kedvenc időtöltése mellett maradhasson. Aztán beindult a gépezet és ledraftolta (igaz csak a második körben) az a Detroit Pistons, akiket akkoriban szimplán csak Bad Boys-ként emlegetett a szaksajtó. Érdemes megemlíteni, hogy mindig is támadták Rodman-t későbbi hedonista életmódja miatt, az 1986-os draft első hét kiválasztottja közül öten is rendszeres kábítószeres balhékba kerültek olyannyira, hogy a másodikként kiválasztott Les Bias két nappal draftolása után meghalt kokain túladagolásban.

Szóval az visszahúzódó, apaképet nélkülöző, csöndes Dennis bekerült a liga legtökösebb brigádjába. Kevés jobb dolog történhetett volna ott vele. A csapat edzője Chuck Daly felismerte Rodman képességeit és hátterében rejlő akadályait és afféle második apja lett, elhívva őt a saját családjához hálaadási vacsorára, karácsonyra és sokszor szállást kínált az érzelmileg sérült fiatalnak. Ő ezt hatalmas alázattal köszönte meg és nagyon hamar a liga legjobb védőjátékosává vált, miközben a Pistonsszal besöpörtek két bajnoki címet egy elvesztett döntő mellett.

Eközben belement egy tiszavirág életű házasságba, aminek gyors válás és egy kislány lett az eredménye. A feleség eltiltotta Rodmant lánya látogatásától, akik így is kijártak apuci meccseire, az ő tudta nélkül. Ráadásul lemondott Dennis fogadott apja Chuck Daly és a Pistons kezdett szétesni, hogy aztán Rodman kihagyja a teljes szezon előtti felkészülést. Olyannyira maga alatt volt az egyre nagyobb elismertségnek örvendő védő, hogy egyik éjjel egy rendőr talált rá a furgonjában aludva egy töltött puskával. Bevallása szerint megfordult a fejében az öngyilkosság aztán végül rájött hogy, elég ha csak "azzal a személyiséggel végez, aki olyan helyekre viszi, ahova nem akar menni."

Rodman kierőszakolta, hogy cseréljék el és végül abba a San Antonio Spursbe került, amelyet a meglehetősen konzervatív republikánus felfogású David Robinson fémjelzett. Az "Admirális" akkor a bajnokság egyik csillagának, All-Star játékosának számított, Rodman viszont az egyik legnagyobb jövő előtt álló védőjének és lepattanózójának. Mivel Rodman addigra leszámolt csendes énjével és elkezdett önmaga lenni, a bemutatkozó meccsen rövidre vágott és kiszőkített hajjal jelent meg, amilyet Wesley Snipes hordott a Pusztítóban. Egyik csapattársa annyira röhejesnek találta ezt, hogy brahiból megkérdezte Rodmant, miért nem rögtön zöldre festi. Mondani sem kell, a következő meccsen Rodman haja már ebben a színben pompázott. Aztán lilában, pirosban, kékben és egyszer csak a közönségben is megjelentek a rikító színűre festett hajú rajongók és Rodmanből hirtelen jelenség lett. Jöttek a tetoválások és a korhoz képest meglehetősen vadnak számító piercingek (máig mosolyra fakaszt, hogy ekkora elálló fülekre hogy lehet ilyen méretű karika fülbevalókat aggatni). A vad külső aztán hasonló viselkedést is eredményezett, rendszeresek voltak a technikai fault-jai, verekedései és külön bánásmódban részesítette az ismertebb játékosokat és itt szó sem volt kedvességről. Erről John Stockton biztos tudna mesélni :)

Pályán kívüli élete is megváltozott, az éjszaka császárává nőtte ki magát. Imádtak körülötte lenni az emberek, ő pedig imádott a középpontban lenni. Igaz, ehhez innia kellett nem is keveset, hogy igazán meg tudjon nyílni mások előtt. Elképesztő ruhakölteményekben jelent meg és még Madonna skalpját is magáénak tudhatja. A féktelen bulizás viszont egyáltalán nem ment a munka rovására és Dennis a legkeményebb másnaposságtól sújtva is simán hozta az átlagos 15 lepattanóját bármikor. Viszont a Spurs-nél egyre kevésbé nézték ezt jó szemmel. Robinson és társai rendszeresen jártak együtt tempomba és imádkoztak meccsek előtt, miközben Rodman meleg bárba vitte az egyetlen vele szimpatizáló csapattársát. Robinson és Rodman között a pályán is mindig feszültség volt, hogy aztán végül elcseréljék őt a Chicago Bullsszal.

Emlékszünk még mi volt a '90-es évek végén a menő ruha az iskolában? Bármi, amin rajta volt a vörös bika fej, szarvain egy kis vérrel! Ugyanis ez volt a legendás Bulls dinasztia, minden idők legjobbjának tartott csapata, a legendás Jordan-Pippen-Rodman hármassal.

Dennis rátért az útra, hogy legnagyobb legendák közé kerüljön. Ehhez a legnagyobb támogatást kosártörténelem legsikeresebb edzőjétől Phil Jacksontól kapta. Jackson maga is játékos volt, de gyenge támadói képességeit borzasztó elszánt és keményt védekezéssel kompenzálta, aminek köszönhetően a balhés játékosok között emlegették viszont a közönség kedvence volt. Akár csak Rodman. Számtalan olyan visszajátszás volt, amikor Rodman mondjuk lefejelte a bírót, Jackson meg csak mosolygott a bajsza alatt, hogy aztán a sajtó előtt teljes mellszélességgel kiálljon játékosa mellett, aki nem egyszer már az első negyedben technikait kapott. Jackson-t viszont ez nem érdekelte, ahogy a meccsenkénti 5 pontos átlaga sem, ameddig Rodman még mindig elképesztő arányban szedte a lepattanókat.

Eközben az éjszaka császárából, az éjszaka mindenható urává és a kor egyik legnagyobb szupersztárjává nőtte ki magát. Miközben a pályán rendszeresen a nézők közé rohant, lökdösődött vagy megrúgott egy operatőrt, az éjszakában legalább ekkora svunggal vetette magát. Egyszer annyira részeg volt, hogy összeházasodott a férfipopuláció akkori masztibálványával Carmen Electrával, hogy aztán pár nap után kijózanodva el is váljanak. Közben filmeket csinált (más kérdés, hogy emiatt három Aranymálnát is kapott), tévé műsort kapott, könyvet írt, amit egy olyan esküvővel propagált, ahol saját magát vette el. Arra is volt példa, hogy a Utah Jazzel vívott legendás bajnoki döntő negyedik összecsapása előtt (!!!) elhagyta a csapatot, csak hogy jó barátjával Hulk Hogannel pankrációzzon egy jót. Kegyetlenül megbüntették ezért, de az is csak töredéke volt annak, amit ezzel a húzással keresett. Ennek ellenére egy szava se lehetett senkinek Rodmanre, aki a bunyó után tökéletesen fogta Karl Malone-t, hogy aztán két meccsel később a Bulls behúzza az újabb bajnoki címét.

Apropó pankráció. Gyerekként nem ismertem olyan havert, aki péntek este 8-kor ne várta volna a Cartoon Network zárását, hogy jöhessen a szokásos pankráció olyanokkal, mint a Giant vagy Hulk Hogan. Rodmannek nem volt elég, hogy a pályán, tv-ben és a filmvásznon is istenítették, még a pankrációba is belefogott, hogy tovább nőjön hősi státusza. Még egy olyan meccset is összehozott, ahol az NBA döntőben felnagyított Malone-Rodman ellentétnek köszönhetően maga Karl Malone is a kötelek közé állt.

A harmadik Bulls trófea után szétszedték a csapatot és innen kezdődött Rodman mélyrepülése. Eljött Chicagoból, hogy aztán egy-két próbálkozás után végleg elfelejtsék a ligában. Innen - a megtisztelő Féreg becenevet kiérdemelve - öt évnyi (!!!) masszív bulizás kezdődött és kezdek Rodman alól kicsúszni a talaj, és amennyire elnézi Amerika sikeres celebjeinek tivornyáit, annyira döbben meg és ítéli el őket, ha a személy már nincs karrierje csúcsán. Rodman alkohollal ébredt és feküdt, pedig közben megtalálta élete szerelmét, aki két gyermeket szült neki.

Kezdetben két külön házban éltek, egyikben az anyuka és a kölykök, másikban Rodman és a haverok. Eleinte a kosaras azért támogatta ezt, mert kötelességének érezte a féktelen partyzást, amit szinte elvártak tőle az emberek, de nem akarta, hogy élete szerelme és gyermekei ezt lássák. Aztán csak összeszedte magát, lemondott az alkoholról (pályafutása alatt sose került kapcsolatba droggal) és rövid ideig visszatért a pályára, igaz nem az NBA-be. Sportolói karrierje végén számtalan olyan tévéműsorban megjelent, ahol sztárok csináltak valamit (Celebrity Apprentice, Celebrity Rehab, Celebrity Mole), ami erősen megtépázta Dennis nimbuszát, pedig a helyzet ennél árnyaltabb.

Dennis Rodman egy végtelenül komplex személyiség, akit nem lehet pusztán rosszfiúi stílusa miatt megítélni. Igaz, imádott polgárpukkasztani, bulizni és úgy általában imádott élni, annak ellenére, hogy '93-ban még az öngyilkosság is megfordult a fejében. Sokan elfeledik, hogy Rodman volt az első sztár, aki vegetáriánusként meztelenül pózolt a PETA állatvédő szervezetnek. Ő volt aki nem egyszer sírta el magát mikor az év védőjátékosának választottak először, vagy Los Angelesbe igazolásának sajtótájékoztatóján. Nagyon érzékeny személyiség volt, aki állandóan egy apaképet és egy családot keresett magának, de a franchise rendszerű és pénz orientált NBA-ben ez mindig csak átmenetileg sikerült neki, hogy aztán újra meg újra csalódnia kelljen. Öt (!) bajnoki gyűrűt nyert, tagja volt a legendás Bulls dinasztiának és egészen elképesztő módon zsinórban hétszer az év lepattanózója lett. Máig vezeti a lepattanó listákat, annak ellenére, hogy a mögötte levők mind magasabbak és hosszabb időt töltöttek a pályán, mint ő. Az első nyolc legjobb évi lepattanó átlagból öt Rodman nevéhez fűződik. Ennek ellenére mindössze kétszer volt ('90 és '92) All-Star játékos, miközben manapság Yao Ming még úgyis bekerül, hogy az egész évet kihagyta sérülés miatt.

Ahogy ránézünk a mai NBA helyzetére, két dolog szembetűnik. Sose volt ennyi légiós a ligában és sose nézett ki még ennyi játékos úgy, mint ha a Wu-Tang Clan-t küldenék a pályára. Rodman se volt kivétel, mindössze annyi különbség, hogy az ő szavaival élve: 

"Black culture is something I don't relate to much at all."

(Egyáltalán nem tudok azonosulni a fekete kultúrával.)

Barátnői, feleségei és egy éjszakás kalandjainak szereplői is főleg fehér bőrű nők voltak:

"I go out with white women. This makes a lot of people unhappy, mostly black women." 

(Fehér nőkkel randizom. Ez egy csomó embert zavar, főleg a fekete nőket.)

Ahogy öltözködésében, úgy zenei ízlésében sem követte az afro-amerikai trendet, kedvenc zenekara az akkori grunge korszak vezető bandája a Pearl Jam volt, akikkel közös szereplése egyik koncerjtükön bevallása szerint élete egyik legmeghatóbb élménye volt. Sokan a 91-es mezszámmal azonosítják őt (aminek - és Ron Artestnek - köszönhetően elterjedt a mondás, hogy 90 fölött csak a bolondok választanak mezszámot a kosárlabdában), pedig a Bullsig világ életében a 10-es mezben játszott, ami tudjuk mit jelent a hozzánk hasonló futballőrült európaiaknak.

Lényeg a lényeg, Dennis Rodman nélkül nem emlékeznénk úgy a '90-es évek NBA-ére, mint ahogy most. Szó szerint színt vitt a játékba, igazi show-t varázsolt a pályára, miközben a történelem egyik legjobb védőjátékosává nőtte ki magát. Lehet, hogy ócska filmes produkciókhoz is adta a nevét illetve manapság gyakran haknizik különböző valóság-showkban, de erre ő tudna legjobban felelni:

""I just took the chance to be my own man... I just said: 'If you don't like it, kiss my ass.' ...Most people around the country, or around the world, are basically working people who want to be free, who want to be themselves. They look at me and see someone trying to do that... I'm the guy who's showing people, hey, it's all right to be different. And I think they feel: 'Let's go and see this guy entertain us."